Az igazat megvallva, tudjuk, hogy a festékek nem olcsó dolgok, de ha megvizsgáljuk, hogy milyen bonyolult elemekből állnak, és a gyártási technológia is nagyon komoly feladat, akkor jobban megértjük ezt. Nem beszélve arról, hogy milyen hosszú időn át alakult ki az erre vonatkozó know how, hogy milyen sok tudós, kutató, mérnök dolgozott azon, hogy most itt tartsunk. És persze ennek a folyamatnak még nincs vége. Egyre fejlettebb és fejlettebb lesz minden, valójában nincs is határ.
Manapság a nanotechnológia használatával olyan fantasztikus dolgokat tudunk előállítani, mint például egy olyan bevonat, ami nem engedi a tapadást. Ellenáll a víznek, mindenféle folyadéknak, olajnak, szennyeződésnek, azonnal lepereg róla minden. Megvédi a felületet olyan környezeti és mechanikai hatástól, mint pl. az UV sugárzás okozta mattulás, mosási karcok, savak és lúgok okozta felületi állagromlás. Legyen az épület, gépjármű vagy bármilyen tárgy, növeli annak élettartamát és ezáltal az értékét.
A festékek színes, apró szemcsés anyagok, melyeket kötőanyagok kötnek össze, amik vízben vagy oldószerekben oldódnak.
Ezáltal a színes festékek 3 alapvető alkotórészből állnak:
- pigmentek
- kötőanyagok
- oldószerek
Ezek mellett tartalmazhatnak még
- töltőanyagokat
- adalékanyagokat
A pigmentek olyan finom, oldhatatlan festékporok, amelyeknek különböző arányú keveréséből adódik a festék színe. A szervetlen pigmentek halványabb, a szerves pigmentek élénkebb színűek.
A festék fedőképessége függ a pigmentek mennyiségi arányától, az őrlés finomságától, azaz a szemcse méretétől. Függ a fényállóságtól, ami azt jelenti, hogy a ráeső fénysugarak hatására milyen mértékben veszíti el az eredeti színét. Függ a hőállóságtól, vagyis, hogy hő hatására hogyan viselkedik. Valamint a vegyszer- és oldószerállóságtól, azaz, hogy hogyan áll ellen a különféle kötőanyagoknak.
A kötőanyagok azok, amelyek egymáshoz és a festett felülethez kötik a pigmenteket. Fő funkciójuk a filmképzés, ami nagymértékben meghatározza a festék tulajdonságait, a tapadást, fényességet, keménységet, rugalmasságot és tartósságot. Fontos szempontok, hogy jó legyen a folyóssága, fény-, időjárás-, fagy-, kopás-, víz-, és vegyszerálló legyen, valamint megfelelő kötési idővel rendelkezzen.
A kötőanyagok két nagy csoportra oszthatók, a vizes és az olajos kötőanyagokra.
A vizes kötőanyagok esetében a száradást és szilárdulást kémiai folyamat kíséri. A szilárdulás után nedvesség hatására további változás nem következik be (kivétel az enyv). A vizes kötőanyagok is két csoportra oszthatók, a szervetlen (fehér mésztej, cementtej, vízüveg), valamint a szerves, vizes kötőanyagokra (növényi- és állati enyvek, valamint a kazein, ami a tejben lévő kalcium vegyületekben előforduló fehérje).
Az olajos kötőanyagok szilárdulása oxigénfelvétellel jár és a felhasználásával készített festékek felülete sima és fényes lesz. Túl gyors száradása repedezést okozhat.
Legismertebb ilyen alapanyag a len magjából nyert olaj, mely sűrű, aranysárga vagy sárgásbarna színű. Ezt az anyagot használják fel a festő és mázolóipar kötőanyagaként. Ez a festékbevonat hajlamos a sárgulásra és a száradási idő is viszonylag hosszabb, amit fémoxidok adagolásával lehet gyorsítani. Érdekesség, hogy itt a száradás fordítva, a megszokottól eltérően nem kívülről belülre, hanem belülről kifelé haladva történik.
A lenolaj benzinben, terpentinolajban, éterben, acetonban oldódik és vízre érzékeny. Ezért festés után a szerszámok tisztítására vizet nem lehet használni, mert az csak összerántja a festéket.
A félig száradó olajok, amit festékipari célra is használnak, a napraforgó-, szója és halolaj, kevésbé sárgulnak, de lassan száradnak és a felületük nem túl kemény, hajlamosak az utólágyulásra. Ezeket különböző kémiai és fizikai folyamatok segítségével festékipari célokra jobban felhasználhatóvá teszik.
A hígító vagy oldószer anyagok olyan illékony folyadékok a festékben, amelyek segítségével a kívánt sűrűséget lehet beállítani, a felhasználás után elpárolognak a festékfilmből. Szerepük a kötőanyag feloldása, a megfelelő viszkozitás biztosítása, valamint a terülési viselkedésének és száradási idejének beállítása.
Tipikus hígítók a víz , a lakkbenzin, az alkohol, a xilol és a butilacetát.
Ez volt a három alapvető anyag, amit a festékek tartalmaznak.
Ezen kívül tartalmazhatnak még töltőanyagokat, melyek szintén oldhatatlan finom porok elkeverve a kötőanyagban. Ezek sem színt, sem fedőképességet nem adnak, hanem használatukkal a festék testet kap, növelik a filmvastagságot, csiszolhatóságot, mattító hatást.
Töltőanyag lehet pl. a talkum, a kréta, a habkőpor, a homok, az agyag stb.
Az adalékanyagokat kis mennyiségekben adják a festékhez, amivel javítják vagy elnyomják bizonyos tulajdonságait. Például a katalizátorok befolyásolják a száradási időt. Egyes anyagok megelőzik a bőrösödést, kráterképződést, habzást. Vannak, amelyek javítják a tárolhatóságot, vagy megelőzik a kiülepedést a dobozban.
A festékgyártás nagyon komoly technológiát, beruházást igényel, sok éves tapasztalattal rendelkező gyártók vannak. Folyamatosan fejlesztik az alapanyagokat, a gyártástechnológiát, hogy minél hatékonyabbak legyenek. Az alapanyagok és maga a festék készítése is nagyon sok pénzbe kerül, ezért sajnos a kereskedelemben is egyre magasabb áron lehet beszerezni. Közben egyre szigorúbb környezetvédelmi előírásoknak kell megfelelniük, amelyeket rendszeresen ellenőriznek is.
Egyszóval a festék gyártása és maga a festék is egyre költségesebb, így nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor tudunk belevágni egy lakásfelújításba.
Kép forrása: Pinterest, PS free stock
