Az ilyenkor felgyűlt falevél, ha nincs kisöpörve onnan, akkor ott korhadni kezd, humusszá válik és akadályozza a víz szabad folyását, valamint pangó víz keletkezik az ereszcsatornában. Ezek együttesen tönkretehetik az anyagát.
Még nagyobb lehet a baj, ha ez a torlódás a föld alatti részen alakul ki, amivel lehetetlenné válik a lefolyás. Ez súlyos gondokat okozhat a ház falán.
Az ilyen munkálatokat, ha lehet, legalább ketten végezzük a biztonsági szempontok miatt és ügyeljünk a létra megfelelő rögzítésére, kitámasztására.
Ehhez a munkához otthon is készíthetünk egy egyszerű “szerszámot” úgy, hogy egy két literes műanyagpalackból kivágunk egy olyan “lapátot”, ami illeszkedik a csatorna formájához, és azzal kikotorjuk a felgyülemlett levelet.
Ha a dugulás esetleg már az ejtőcsőben alakult ki, akkor azt egy meghajlított drótdarabbal vagy egy csatornatisztító spirállal, “csőgörénnyel” tudjuk kitisztítani. Amikor befejeztük a munkát, egy kerti locsolócsővel alaposan mossuk át az egész rendszert és vizsgáljuk meg, hogy rendesen lefolyik-e a víz.
De a legegyszerűbb megoldás, amennyiben rendelkezünk magasnyomású tisztító berendezéssel, hogy azzal végigmossuk a rendszert. Vannak olyan típusok is, melyekben van direkt erre a célra szolgáló locsolófej is.
Az is fontos, hogy megfelelő legyen a csatorna lejtése, 2-3 fokos az ideális szög, mert akkor el tud folyni a víz, viszont nem olyan gyorsan, hogy a végén a feltorlódás gondot okozzon.
Amikor azt tapasztaljuk, hogy megáll a víz, akkor ott megsüllyedt a csatornaszakasz, ott az eresztartó vas áthelyezésével vagy hajlításával tudunk korrigálni.
Vizsgáljuk meg azt is, hogy az eresztartó széldeszka milyen állapotban van, és ha úgy látjuk, hogy korhadt, akkor azt a lehető leghamarabb cseréljük ki. Ha nem tudjuk ezt még ősszel megcsinálni, akkor tervezzük be a tavaszi teendők közé.
Ha csepegést észlelünk az ereszcsatorna illesztéseinél, ne essünk kétségbe, mert ezt könnyűszerrel tudjuk orvosolni. Alaposan tisztítsuk meg az érintett felületet, majd töröljük szárazra.
Amennyiben csavaros a rögzítés, akkor szereljük szét és bitumenes vagy kültéri szilikonos tömítőanyaggal nyomjuk ki a rést. Ha szegecselt az illesztés, akkor is próbálkozhatunk szilikonnal, de az üvegszövet is megoldást jelenthet.
Műanyag ereszcsatorna esetén is ellenőrizzük a bilincseket. Ha lazák, akkor a neoprén tömítés lehet a ludas, amelynek szivacsszerűnek és puha tapintásúnak kell lennie. Amennyiben tömör és kemény, akkor szedjük le az érintett bilincset, távolítsuk el a neoprén tömítést, majd cseréljük ki újra.
Amennyiben rozsdafoltra bukkanunk az ereszcsatornán, csiszoljuk le a rozsdaréteget, és javítsuk ki epoxi alapú javítópasztával. Kenjük el alaposan, mielőtt megkötne. Ha a korrodált rész nagy kiterjedésű, nem érdemes foltozgatni, hanem inkább azt a szakasz ki kell cserélni.
Nem árt hosszú távon gondolkodni, és olyan ereszcsatorna-rendszert választani, amely nem deformálódik, nem vetemedik, nem repedezik, és hosszú évekig ellenáll az időjárás viszontagságainak. A korszerű rendszereket már nem kell szerelés közben csavarozni, a pattintós megoldásnak köszönhetően a rozsdásodás veszélye is minimális.
További veszélyforrást jelenthet, ha a lefolyócső végéről hiányzik a kiköpő, hiszen a közvetlenül a ház talapzatának verődő esővíztől átnedvesedik a lábazat, ami idővel akár az épület megsüllyedését is okozhatja.
Célszerű az esővizet külön erre rendszeresített hordóba, tárolóba elvezetni, hiszen jelentős költséget takaríthatunk meg, amennyiben rendelkezünk kerttel, amit locsolni szoktunk.
Amennyiben olyan épületben élünk, amelynek ereszcsatornája nehezen megközelíthető, vagy egyszerűen szeretnénk megspórolni a fenti munkákat, lombfogó ereszvédő lehet a megoldás. A levelek, ágak, termések fennakadnak a lombfogó rács tetején, így nem kerülnek a csatornába. Az esővíz átfolyik a lombfogó rácsok között és akadálytalanul le tud folyni.
