Mélyen beszívódik a fába, elszínezi és kiemeli a fa erezetét, mintázatát, ki tudjuk vele emelni a fa természetes szépségét.
Ahhoz, hogy meg is védjük a fát, további anyagokat, technikákat kell alkalmazni a munkafolyamat végén, például lakkozni vagy waxolni kell, amit soha ne feledjünk el, mert enélkül nagyon könnyen károsodik a felület.
A pácokat színképzésük jellege szerint kémiai és színezőanyag pácokra csoportosíthatjuk.
A kémiai pácok valójában a legjobbak, mert a szín két vegyület kémiai reakciójának eredményeként magában a farostban képződik, ezért fényállóak és stabilak lesznek, azonban kevésbé élénkek. Viszont egészségre károsak, ezért ma már ritkán használják és csak szakemberek tehetik.
A színezőanyag típusa alapján pedig megkülönböztetünk:
- Pigmentpácokat - melyek lehetnek vizes, rusztikus, olaj- viasz- és lakkpácok. A fa rajzolatát kissé eltakarják, a hibáit elfedik, homogén pácképet hoznak létre. Fényálló képessége viszonylag jó.
- Az oldószeres fapácok - felhasználásra kész folyékony anyagok, amelyek alapja alkohol, olaj, viasz vagy lakk. Gyorsabban száradnak, mint a vizes színezékek. Általában nem hatolnak mélyen a fa rostjai közé, ezért fényállóságuk viszonylag gyenge.
- A szeszes pácok - 96%-os etil-alkoholban oldott anilinfestékek. Ezek por- és oldat formájában is forgalomban vannak, vagyis mi magunk is kikeverhetjük a kívánt árnyalatot. Mélyen beszívódnak, egyenletes, vékony rétegben kell felhordani. Jó színező képesség és élénk rajzolat jellemzi és viszonylag jó a fényálló képessége is.
- A vizesbázisú színezékű fapácok a leggyakoribbak - egészségre, környezetre nem ártalmasak, mélyen beszívódnak a fába, száradási idejük hosszab időt vesz igénybe. Nagyon figyelni kell rá, hogy vékony rétegben kell felhordani, mert eltorzíthatja a fa szerkezetét. Mint tudjuk a még kezeletlen, nyers fa nedvesség hatására megduzzad, eldeformálódik. Olyan helyen, ahol fapótlás történt, ott nem alkalmas, mert azt nem fogja be, foltos lesz.
- A porpácok - természetes és szintetikus anyagok is lehetnek.
- Léteznek növényi színezékek pl. a dió zöld héja, hagymahéj, melyeket úgy készítik, hogy desztillálással oldatot képeznek, majd lepárolják.
- Megkülönböztetünk még földfesték pácokat, mint pl. a barnaszénből előállított diópác, az okkersárga, a fehér színű titán és a különféle színű oxidfestékek. Ezeket az ásványok kilúgozásával (kifőzésével) és az így képződött oldat lepárlásával készítik.
- Az anilinfestékek a kőolaj- vagy kőszénkátrányból készült festékek. Vízben a savas, alkoholban a lúgos kémhatásúak oldódnak. Pácképük pozitív, jó színező képességűek és élénkké teszik a rajzolatot. Felhasználás előtt forró vízben kell feloldani a gyártó által megadott módon.
A fapácolás folyamata:
A munka megkezdése előtt a legfontosabb feladat, hogy mindenféle szennyeződést el kell távolítani a felületről. Ez nagy körültekintést igényel, mert ha bármi rajta marad a felületen, akkor foltos, csúnya lesz a végeredmény. A tisztításhoz enyhe szappanos vizet használjuk, és ügyeljünk rá, hogy ne álljon meg rajta bő víz. Ha már korábban lakkozott felületről van szó, akkor lehetünk egy kicsit bátrabbak, mert ezt a folyamatot úgyis csiszolás követi, de azért az köztudott, hogy a fából készült bútorok, tárgyak nem szeretik a bő vizes ápolást.
Az alapos tisztítás után, teljesen le kell csiszolni a felületet, először durvább, majd finomabb csiszolópapírral mindaddig míg a teljes lakkozott felületet eltávolítottuk. Ezután fontos, hogy teljesen portalanítsunk, majd a végén egy enyhe nedves ruhával töröljük át.
Nagyon fontos átnézni, hogy van-e esetleg ragasztó, gyanta maradvány, korábbi javítások nyomai, pl. fatapasz, tiplik, olajos foltok. Amennyiben ezek rajta maradnak a felületen, foltos lesz a pácolás. Ezért nagyon fontos, hogy addig csiszoljuk le a felületet, hogy teljesen egységes, nyers fa legyen. Ha kell, használjunk gépi csiszolót.
És már következhet is a pác felhordása, melyet lehet tenni ecsettel, szivaccsal, hengerrel vagy pamaccsal. A felkenésnél vigyázni kell a fa bütüjére, ahol merőlegesek a fa rostai, mert ott jobban szívja a pácot így könnyen sötétebb lehet, mint azt szeretnénk.
Ezután a pácot száraz ecsettel oszlassuk el, majd ha van felesleg, szivaccsal vagy száraz ronggyal töröljük le.
Várjuk meg, amíg természetes módon megszárad a felület, mert akkor látjuk, hogy elértük-e a kívánt hatást. Ha sötétebb árnyalatra gondoltunk, akkor ismételjük meg a műveletet.
Fontos tudni, hogy a védőrétegek, vagyis a lakk vagy a wax is sötétítenek egy árnyalatot a végeredményen. Ha szükségesnek gondoljuk, csináljunk az egész műveletsorról próbaverziót egy fadarabon, vagy ha van olyan hely a festendő felületen, ahol ez megtehető. Belseje, alja, hátulja.
Ha már elértük a kívánt színt, óvatosan, nagyon finom csiszolópapírral csiszoljuk meg a felületet, mert a pácoláskor a fa nedvességet vett fel, ami által “kiszőrösödött” és ezt lakkozás előtt simává kell tenni. Ezután óvatosan egy tiszta ronggyal töröljük le a porréteget.
A folyamat végén a lakkozás vagy waxolás adja meg a fa védelmét, ezt ne feledjük el, mivel enélkül a fa ki van téve a környezeti hatásoknak.
Ezt a pácolási technikát nemcsak bútorok, nyílászárók esetén lehet használni, hanem nagyon népszerű a fával foglalkozó kézművesek között is, akik dobozokat és egyéb használati vagy dísztárgyakat készítenek ezzel a technikával.
Általában természetes faszínekben gyártják a pácokat, mint a fenyő, fenyőzöld, gesztenye, cseresznye, mahagóni, dió, teak, ében, de léteznek kék, sárga, bíbor, türkiz színű árnyalatok is, amivel könnyen kiélhetjük művészi, kreatív hajlamainkat.
Sőt a különféle színeket lehet egymással keverni, új árnyalatokat, színeket létrehozva, és egy felületen belül is variálni, ezzel nagyon érdekes hatást elérve.
Sőt érdekes technika, ha foltokban, több színt viszünk fel, ezzel antik hatást érhetünk el, amit ha még helyenként vissza is csiszolhatunk, ezzel olyan lesz a kezelt felület, mintha nagyon régi lenne. Mostanában nagyon divatosak az ilyen jellegű bútorok.
Egy szó, mint száz, a pácolás, mint fadíszítési technika nagyon régi múltra tekint vissza, de napjainkban is kedvelt megoldás, mikor megújítani akarjuk a bútorokat, tárgyakat oly módon, hogy nem a fa védelme a lényeg, hanem hogy látszani hagyjuk a fa természetes szépségét, erezetét.