Gondoljunk bele, hogy a régészek még borral teli amfórákat találtak Pompeii romjainak ásatása folyamán, melyek szintén parafa lezárással voltak ellátva, megőrizve ezt az ókori nedűt.
A parafa tulajdonképpen a paratölgy törzséről, ágairól könnyen lefejthető, vastag, rugalmas kéreg (para).
Ez a Földközi-tenger partvidékén őshonos, örökzöld fa, melyeket a mediterrán területeken, főként Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Dél-Franciaországban található ültetvényeken termesztenek.
A parafa körülbelül 150-200 évig él, de idősebb példányt is találtak már és átlagban 12-15 méter magasra növekszik.
Ez egy nagyon különleges fa, a többi fafajtól teljesen eltérő növekedési jellemzői vannak. A törzsén és a vastagabb ágain olyan szivacsos szerkezetű, könnyű, puha a kéreg, amely valójában maga a parafa, ami lélegzik, de a vizet mégsem ereszti át.
A fa fajtájától függően 15 és 25 év közötti korában éri el azt az állapotot, amikor tulajdonképpen magától leválik ez a parafa kéreg, amikor eléri a 3-4 cm-es vastagságot és újra növekedni kezd rajta a kéreg. Ettől kezdve pedig 8-10 évente újra és újra könnyen lefejthető, illetve magától leválik.
A kéreg lehántását kézzel végzik: a lefejtés gyűrűzéssel történik, a kérget több helyen bemetszik, majd feszítővasak és ékek segítségével óvatosan lefeszítik a belső kéregről, nehogy megsértsék azt.
A lefejtett kérgek vastagsága 5–20 cm között változik, és keresztmetszetén 10-15 évnyi évgyűrű látszik, ami mutatja az az előző hántolás óta eltelt időt. A lehántott kérget, 1–3 m hosszúságúra vágják, amik hengerpalást alakúak. Ezeket a parafadarabokat gőzölik, amivel eltávolítják a merevséget okozó csersavakat. Az így kezelt anyagot fehér parafának nevezik. A művelet után a parafa mérete megnő, és rugalmasabbá válik, amely tulajdonságát kiszáradás után sem veszíti el. A megőrölt parafaszemcséket – a gyártás folyamán egyéb adalékok hozzáadása nélkül – a parafa saját gyantatartalma rögzíti egymáshoz.
A parafát a XVII. században egy bencés rendi apát is használta palackok lezárására, ezután egyre inkább elterjedt e célú felhasználása. A parafa legnagyobb fogyasztója manapság is a borászat, a márkás borok, pezsgők palackjainak lezárására máig sem találtak ennél alkalmasabb anyagot.
Kellően rugalmas, ezért tökéletesen lezárja a palackot, nagy a kémiai ellenálló képessége, ezért nem szennyezi a pezsgőt vagy a bort. A parafa iparszerű feldolgozását a múlt század végén (1892) alapozták meg.
Robert Hooke, aki a XVII század egyik tudósa volt és 1665-ben mikor a mikroszkópját próbálta tökéletesíteni és számtalan növényt vizsgált meg, többek között a parafát is, ő volt először, aki szembesült ennek a csodás fának a szerkezetével sejtszinten.
Ő volt, aki megalkotta a sejt (latinul cellula) fogalmát, mivel a növények sejtjei emlékeztették a szerzetesek celláira, bár az ő mikroszkópja még nagyon kezdetleges volt.
A parafa az egyik metszetében többnyire hatszöges tartományokat, míg a rá merőleges metszetben négyszöges elrendezést mutatott, akárcsak egy téglafal.
Hooke a látottak alapján következtetett a növények felépítésére, s térbeli szerkezeti egységeiket cellúlának (sejtnek) nevezte el. A parafa szerkezetének Robert Hooke által megrajzolt képéhez a tudomány szinte semmit sem tett hozzá, egészen az elektronmikroszkóp felfedezéséig.
A pásztázó elektronmikroszkóppal lehetővé vált a parafa celláinak pontos mennyiségi leírása. Meghatározták a cellák méretét, alakját, falaik vastagságát és a fakéregben való elhelyezkedésüket. A parafa hatszög alapú, prizma alakú cellái pontosan olyanok, mint amilyennek Hooke is látta. Hooke az optikai mikroszkópjában azonban nem láthatta, hogy a cella téglalap alakú falai hullámosak, márpedig ez meghatározó a parafa rugalmasságában.
A parafa rendkívüli jellemzői :
- nagyfokú rugalmasság, kis sűrűség,
- kiváló hőszigetelő
- nagyon jó hangszigetelő, hangelnyelő,
- rezgéscsillapító képesség,
- pára- és légáteresztő,
- páraelvezető tulajdonság, vízzáróság,
- tűzállóság (nehezen éghető, égéskésleltető),
- fagyállóság,
- rovarok, rágcsálók nem károsítják,
- gombák, baktériumok nem támadják meg,
- antiallergén és antisztatikus, stb.,
Ez a rengeteg, jó tulajdonság, amely egyenként is nagyon értékesek, de így együtt lehetővé teszik, hogy felhasználási területe, a háztartásoktól az űrtechnikáig, rendkívül széles skálán mozogjon.