Már egy egyszerű felületi helyreállítással is sokat lehet segíteni egy épület szerkezeti állapotának megőrzésén. Minden helyreállítási stratégia alapvető célja, hogy a későbbiekben minél jobban megvédjük az épületet a környezeti hatásoktól.
Egy korrekt helyreállítási munkánál alapvető feltétel, hogy az adott feladatra alkalmas, minél jobb minőségű anyag használatával, megfelelő szakértelemmel álljunk a munkához. A nem megfelelően megválasztott termék alkalmazása nem hoz jó eredményt, sőt akár ronthat is a kiindulási állapoton. Ez pedig óriási felelősség, hiszen egy épület tartószerkezetének meghibásodásának felelőtlen kezelése kockázatos, életveszélyes is lehet.
Lakóépületeknél a leggyakrabban javítandó elemek a környezeti hatásoknak közvetlenül kitett részek, valamint a tartós használat miatt jelentős terhelésnek kitett elemek, illetve ezek kombinációi.
Leginkább elhasználódó szerkezetek
– Lábazat: leginkább a csapóesőnek, valamint mechanikai behatásoknak (ütődés, leverődés, súrlódás stb.) van kitéve;
– Erkély, függőfolyosó: a közlekedés elemei, fej fölötti szerkezetek, ezért tartóssága életvédelmi szempontból elsődleges. Ügyelni kell, hogy soha ne legyen túlterhelve és ha látszik például, hogy a vakolat eleresztett, lóg, mindenképpen mihamarabb intézkedni kell.
– Homlokzati díszek (párkány, ablakkeret stb.): egyes elemei tűzvédelmi és biztonságtechnikai szempontból is fontosak, de az erkélyekhez hasonlóan életvédelmi szempontok is felmerülnek;
– Lépcső, rámpa: gyakran jelentős környezeti igénybevétel mellett mechanikai és dinamikai terhelés is éri. A közlekedés biztosítása miatt helyreállításuk fontos, de az alkalmazott anyagok szilárdsági szempontból is kiemelt fontosságúak.
Állagvédelem szempontjából ezeket az épületszerkezeteket érdemes szem előtt tartani és a felújításukról már azelőtt tervet kell készíteni, mielőtt tönkremennének.
A másik nagyon fontos elem, amit nagy figyelemmel kell kísérni, a vasbeton elemek állapota. Ezek korróziója több károsodásból tevődik össze, de a leggyakoribb probléma a betonrészek karbonátosodása és az acélbetétek oxidációs korróziója.
A két jelenség összefügg egymással, mivel a karbonátosodáshoz szén-dioxidra van szükség, míg az acél korróziójához vízre és oxigénre. A karbonátosodás miatt csökken a pH értéke, azaz savasodik, ezért megindul az acélbetétek „rozsdásodása”, korróziója, ami térfogat-növekedéssel jár, vagyis megrepeszti a betont és így a károsítók könnyebben eljutnak az acélbetéthez, ezért a tönkremenetel felgyorsul.
A vasbeton szerkezetű tartószerkezeteknél speciális bevonati rendszerekre van szükség, nem elég az általános védőréteg. Ezek egymással összekapcsolódnak, nagy teljesítményű elemekből, azaz korrózióvédőkből, tapadóhídból, durva javítóhabarcsból és simítóhabarcsból állnak, melyek feladata a szén-dioxid behatolásának csökkentése és az acélbetétek megóvása a korróziótól.
A felújítás módszerei, az állványozás technikája, a kivitelezés menete – például a közlekedés folyamatos fenntartása mellett – összetett feladat, ezért a betonszerkezetek javításához ajánlott szakemberek segítségét kérni.
