Nagyon fontos ügyelni arra, hogy milyen a hőmérséklet és a páratartalom, amikor a lakkozást végezzünk. Az ideális a 15-25 Celsius fok és a 70% körüli páratartalom.
Létezik matt, selyemfényű és fényes lakk. Érdemes tudni, hogy a matt és selyemfényű lakkal könnyebb szép felületet elérni, mint a fényessel, mert míg az előbbiek inkább elrejtik az apróbb hibákat, addig a fényesebb kiemeli.
Ha mégis fényesebb felületet szeretne, akkor kenjen viaszt a selyemfényű lakkra.
Természetesen nem szükséges, hogy teljesen áttetsző legyen a lakk. Kis mennyiségű fapácot hozzákeverve, színes lakkot készíthetünk. Poliuretán lakkokhoz szeszes pácot, vizes lakkokhoz vízben oldható pácot használjon.
A színezéket azonban apránként, például szemcseppentővel adagolja a lakkba, nehogy hirtelen olyan sötét színt kapjon, amilyet nem szeretett volna, mert ugyan lehet azt lakkal higítani, de nem érdemes kockáztatni, hogy túl sok felesleges lakk maradjon. Egy pálca segítségével folyamatos lassú keverés mellett, hogy ne habosodjon, folyamatosan adagolja, amíg el nem éri a kívánt színt.
Érdemes időnként próbafelhordást végezni kis, nem látszó területen vagy egy másik azonos fadarabon, mert a fán másként mutat, mint az üvegben, dobozban. Ráadásul ugyanazon lakk is más színt mutat különböző fafajtákon felhordva.
Ez különösen előzőleg már pácolt felületen fontos, mert ott már van egy alapszín, de természetesen natúr színű felületre is felvihetjük. De arra nagyon fontos ügyelni, hogy a színezett lakkban lévő festékpigmentek szintén sötétítik a fát, és minél több rétegben kenjük fel, annál sötétebb lesz.
A parkettlakkok lényegében fokozott kopásállóságú lakkot jelentenek, de természetesen nemcsak azt lakkozhatunk vele. Ezekből is igen nagy a választék. Vannak vizes bázisúak és oldószeresek is, melyek lehet egy- vagy kétkomponensűek is. Utóbbiak a legkeményebbek, legtartósabbak.
Korábban a nitrolakkokat is használták, de az új környezetvédelmi és munkaegészségügyi szabályok nem támogatják, de a parkettlakkok alapozására azért még használják, mert gyors a száradása és hatékonyan késlelteti a fa elszíneződését és sárgulását.
Népszerűek még a csónaklakkok, melyek rugalmasabbak és jobban ellenállnak az időjárásnak és nevéből eredően a tartósan vízbemerülő tárgyakon is lehet használni. Hátránya, hogy opálosan, sárgás árnyalattal megszínezik a fát. Bizonyos csónaklakkok a poliészterből készült tárgyak lakkozására is kiválóak.
Ne feledjük, hogy minden fafajta másként viselkedik, így csupán általánosítani lehet. A végső megjelenést a fa szerkezetének sűrűsége, nedvessége és gyantatartalma is befolyásolja. Ezért nagyobb felületek lakkozása előtt érdemes próbát tenni kevésbé látszó helyen.
A lakkozás munkafolyamata és fontos tudnivalók:
- Általános szabály, hogy lakkozás előtt mindenképpen meg kell csiszolni, majd alaposan portalanítani kell a felületet.
- Amennyiben még teljesen nyers, kezeletlen a felület, akkor az alapozáshoz, ha a gyártó azt ajánlja, akkor használjunk lakkalapozót, vagy higíthatjuk az első réteget 5-10% arányban. Ezt általában teljesen beszívják a nyers fák.
- Amikor ki akarjuk számolni, hogy mennyi lakkra lesz szükségünk, tisztában kell lenni, hogy milyen fával van dolgunk. A puha fáknak (fenyő, nyár, fűz, cédrus, ciprus), nagyobb a nedvszívó képességük, mint a kemény fáknak (akác, bükk, tölgy, gyertyán, ében). És természetesen minél jobban ki van száradva a fa, az is több nedvességet képes felvenni, mint a még nyers fa.
- Ha már egy korábban festett és/vagy lakkozott tárgyat szeretnénk újra lakkozni, akkor is előtte teljesen le kell csiszolni a felületet, majd megtisztítani, portalanítani, esetleges hibákat ki kell javítani.
- Jó tanács, hogy a lakkos dobozt soha ne rázzuk fel kinyitás előtt, mert akkor levegőbuborékok keletkeznek benne. Érdemes lassú mozdulatokkal, alaposan elkeverni a lakkot egy tiszta faléccel, majd kivenni egy másik edénybe egy kisebb, kezelhetőbb mennyiséget.
- Az első réteget a legjobb a nehezen elérhető helyekkel kezdeni, vékony rétegben, száliránynak megfelelően.
- Érdemes az első, higított lakkréteget puha, nem foszló, tiszta ronggyal felvinni, alaposan bedörzsölni.
-
- Kisebb tárgyak, kazettás felületek esetén célszerű azonban ecsetet használni, hogy mindenhova jól beérjünk. Henger használata nagyobb felületeknél ajánlatos.
- Meg kell várni, míg a réteg teljesen, szárazra megszárad, amit azután finom csiszolás és portalanítás követ.
- A műveletet végezze annyiszor, amíg el nem éri a kívánt rétegvastagságot.
- Minden egyes felhordott réteg csiszolása után, mielőtt felvinnénk a következő réteget, nagyon fontos, hogy teljesen pormentesre takarítsuk mind a felületet, mind az egész munkaterületet, mert a szálló por ha beletapad az új rétegbe, nagyon csúnya lesz az eredmény.
Összességében elmondhatjuk, hogy a fából készült tárgyaink lakkozásakor - néhány fontos szabály pontos betartása mellett - nemcsak csodálatos felületet hozhatunk létre, hanem hosszú távon védelmet is nyújthatunk számukra.
