Csak összefoglalva vegyük át ezeket.
Pácolás és lazúrozás esetén látszani hagyjuk a fa természetes erezetét. A különbség az, hogy míg a pácolással csak megszínezzük, a lazúrral már egy természetes védőréteget is viszünk fel rá. Ezért a pácolás esetén mindenképpen kell lakkozni vagy waxolni ahhoz, hogy védelmet is nyújtsunk.
A lazúrnál nem feltétlenül szükséges, csak akkor, ha az anyag ki van téve közvetlen használatnak. Tartósan használt felületek, mint pl. asztalok, pultok, járófelületek esetén, ajánlott a lakkok, sőt a keményebb, nagyobb ellenállású lakkok használata.
A zománcfestékek eltakarják a fa erezetét és önmagukban is olyan védőréteget hoznak létre a festett felületen, hogy nem szükséges a külön lakkozás.
A krétafesték használatakor, mivel az nem nyújt külön védelmet a fának, szükséges egy külső réteggel lezárni, de ebben az esetben gyakrabban waxot, azaz viaszréteget használnak, de természetesen a lakkozás sem kizárt.
A lakkozást nem feltétlenül kell megelőznie bármilyen festési folyamatnak. Amennyiben a teljesen eredeti fát szeretnénk meghagyni, akkor elég önmagában a lakkozás is.
Következő cikksorozatunkban segítséget szeretnénk nyújtani a lakkozással kapcsolatban, a használt alapanyagok, szerszámok ismertetésével. Ha valaki kedvet érez arra, hogy bármely fából készült tárgyát, bútorát, nyílászáróját vagy parkettáját felújítsa vagy a még nyers fát szebbé és egyben ellenállóbbá tegye a környezeti hatásokkal szemben, talán könnyebb lesz eligazodnia a kínálatban és a teendők között.
A kezeletlen fa nagyon sérülékeny, nedvszívó és ezáltal hajlamos arra, hogy elveszítse eredeti állapotát, torzul, deformálódik. Ezért a lakkal egyrészt megvédjük a fafelületet a mechanikus hatásoktól és az időjárás károsításától, másrészt megmutatjuk, sőt kiemeljük a fa szépségét is.
A lakk rétegszámának növelésével a tárgyak élethosszát is ezzel egyenes arányban megnöveljük.
A lakkok alapvetően nem itatják át a teljes faanyagot, nem szívódnak be mélyen a rostokba, hanem a felületén képeznek védőréteget.
Minél több rétegben kenjük fel a lakkot, annál nagyobb lesz a kezelt felület kopásállósága. Ezért ha például padlót vagy olyan felületet lakkozunk, amit rendszeresen használunk, akkor bátran vigyünk fel 3-4 réteget, míg egy képkeret esetén, amihez nem igazán nyúlunk, elég 1-2 réteget is felhordanunk.
Tudjuk, hogy a lakkozás nemcsak a fizikai hatásoktól védi meg a kezelt tárgyainkat, hanem öregedésgátló funkciója is van. Ha szeretnénk megóvni a korai sárgulástól az új fenyőbútorunkat, akkor mindenképpen lakkozzuk le. De azt azért tudnunk kell, hogy idővel mindenképpen meglátszik majd rajta az idő, de ez egyáltalán nem ront az értékén, hanem inkább emeli azáltal, hogy szép “érett” felület alakul ki.
Színtelen lakkozásnak nevezik azt a felületképző eljárást, amikor a védelmet pigment- és színezékmentes, gyakorlatilag színtelen filmet szolgáltató lakkréteggel oldják meg. Ezt olyan minőségű és fajtájú faféleségeken célszerű végezni, melynek felülete jellegzetes és szép erezetű, valamint színhatása kellemes. Jellegtelen rajzolatú, foltos megjelenésű faanyag felületeket általában nem színtelen lakkozással védenek.
A lakkok többsége oldószeres, de egyre jobban elterjednek a vizes bázisúak. Ma már parkettára használatos változata is van. Megdőlt a korábbi tévhit, miszerint ezek gyengébb minőségűek, sőt, ugyanolyan gyorsan száradnak, mint a nitrolakk. Igaz, hogy drágábbak, mint az oldószeres változatok, de nincs károsanyag tartalmuk, nem bocsátanak ki irritáló gőzöket, ezért lakott lakásban is lehet velük dolgozni.Sőt a hígításhoz, a szerszámok és a terület tisztításához nem kell hígítót beszerezni, egyszerű csapvíz elegendő.
Fontos tudni, hogy az oldószeres lakkokat csak a gyártó által ajánlott hígítóval szabad használni, mert más esetben fokozott gázképződés léphet fel, ami egészségre káros lehet.
Figyelem! A laminált parkettára a legtöbb lakk nem alkalmas!
