Karácsony a kereszténység második legnagyobb ünnepe a Húsvét után, mellyel Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk, mert valójában a pontos dátum nem ismert. Az első nikaiai zsinat határozata értelmében minden év december 25-én emlékezünk erre az eseményre, melyet az öröm, a békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepeként tartanak számon.
Az Újszövetség leírása szerint Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, aki férjével népszámlálásra érkezett Betlehembe a szülés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek (“háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy csillag vezette el őket Jézushoz.
Bár ez egy keresztény ünnep, világszerte, máshol is megtartják, mint a szeretet ünnepét. Korábban is hagyománya volt, hogy ilyenkor megajándékozták egymást az emberek, de ez a fajta ünnep, ami napjainkra jellemző, az ezredforduló előtt alakult ki.
A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket, melyeket ezidőtájt tartottak.
Minden kultúrának megvannak a maga jellemvonásai, szokásai, hogy hogyan tartják ezt az ünnepet. Például a karácsonyfa állítása, a zene, a templomi szertartások, az utcai, illetve az otthoni díszítési módok, az adventi gyertyák.
Régi idők karácsonyi hagyományai Magyarországon
Magyarországon, a katolikus keresztények számára a Karácsony fénypontja a karácsonyi misén való részvétel, amit december 24-én éjfélkor majd december 25-én napközben tartottak.
A református keresztények december 24-én Istentiszteleten, majd 25-én Úrvacsorán vesznek részt.
A katolikus keresztények december 24-én hagyományosan böjtölnek és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát, ami eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd hús nélküli vajas bableves, majd mákosguba volt.
Újabban a menü jellemzően halászlét, töltött káposztát, rántott halat, krumpli salátát, bejglit, tartalmaz.
A korábbi néphagyományok szerint is az ünnepi asztal fontos részét képezte a karácsonyi szokásoknak. Az asztal díszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt és a feltálalt menünek is mágikus erőt tulajdonítottak.
A régi hagyományok szerint a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták oly módon, hogy abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő legyen a termés.
A megterített asztalra gabonamagvakat is szórtak, majd azzal etették a baromfit, hogy jobban tojjanak.
Az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született, amit később a jószág alá tettek, hogy egészségesek legyenek vagy a gyümölcsfákra kötöztek a jobb termés reményében.
Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy többszereplős, dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják.
Magyarországon a bensőséges, szűk családi közös vacsorát december 24-én, Szenteste tartják, ilyenkor hagyományosan megajándékozzuk egymást. Nyugat-Európában ez általában december 25-re esik.
Napjainkban, Karácsonykor szokás megajándékozni szeretteinket. Sajnos a kereskedelem a sok akcióval, reklámdömpinggel, óriási gagyi túlkínálattal és az ezáltal keletkezett vásárlási lázzal már eltorzítják ezen Ünnep nemes, valódi értékeit.
Szerencsére azért lehet kapni egyedi, kézműves, akár magas művészi értékkel bíró alkotásokat, ajándékokat is, elsősorban kézműves vásárokon, akár karácsonyi rendezvények keretében.
De ne feledjük, hogy a saját kézzel készült, igazi, szívből jövő ajándékok az igazán értékesek azoknak is, akik kapják, de ha érzésekkel töltjük meg, akkor annak is melegséget gyújt a szívében, aki készíti.
