Korábban, a nyílászárók festésekor mázoló bakot alkalmaztak, amit ugyan még ma is lehet kapni a festékboltokban, de egyre ritkábban használják. Akkor a két oldalt, két külön napon mázolták, mert a száradási időhöz ennyi kellett, valamint két ember volt szükséges a bakra való felhelyezéshez.
A festékek gyártási technológiájának fejlődése következtében már egy napon is megoldható a festés oly módon, hogy a felső és oldalsó falcok kikenése után az ajtót vagy ablakot visszaakasztják és folytatódhat a mázolás.
A festék felhordásához használhatunk ecsetet, de ha a kilincseket leszerelték, akkor velúr vagy szivacshengerrel is dolgozhatunk, mely egy lényegesen gyorsabb munkafolyamat és ezzel egy nap alatt mindkét oldallal végezhetünk.
Sőt, ezen hengeres felhordásnak és oszlatásnak köszönhetően nem lesznek ecsetcsíkok. Viszont tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy ugyan homogén lesz a felület, de nem teljesen sima, hanem kicsit narancsbőrös hatást kelt.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a festési munkálatokat +10 és 30 Celsius fok közötti környezeti hőmérsékleten kell elvégezni, ahol a levegő páratartalmának alacsonyabbnak kell lennie 80 %-nál.
A környezet és a felület ennél magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklete megnehezíti a felvitelt és nem lesz szép az eredmény.
A bevonat végleges fényessége körülbelül 2 hét után lesz látható.
A rétegvastagság a felhordás módjától, vagyis a használt szerszámtól is függ. Ecsettel mindig vastagabb réteg alakítható ki, mint hengerrel. Az ecsetet könnyű használni, viszont sima felületet csak oszlató ecsettel és általában vízszintes felületeken lehet elérni.
Hengerrel történő felhordásnál is szükséges a friss festékréteg finomszőrű oszlatóecsettel történő simítása.
A nagyobb felületeknél a lakkhenger a hatékonyabb, a keskeny és tagolt felületeknél viszont az ecsetelés az előnyösebb, de a bekent részek felületét mindenképpen oszlató ecsettel ajánlatos elsimítani.
A fedőrétegnél pedig azért ajánlatos az oszlatás, mert ezt már nem szokták csiszolni és akkor nem látszanak az ecsetnyomok.
Szinte mindegyik zománcfesték szórással is felhordható, ezt azonban ritkán szokás használni, mert a szóráshoz megfelelő berendezés és gyakorlat is szükséges.
Vannak már aerosolos zománcfestékek is, de ezeket kisebb felületekre, inkább barkács munkákhoz, javításokhoz használják.
Kültéri tárgyak mázolásához ajánlatos 2-3 vékony fedőréteget felhordani, hiszen ezek szélsőséges hatásoknak kitett felületek, amelyek fokozott védelmet igényelnek.
A zománcfestékek színválasztéka ma már nagyon széles palettán mozog. Adott gyártó festékei egymással keverhetők, így teljesen új, egyedi igények is elérhetők, sőt nagyobb festékboltokban gépi színkeverés is rendelkezésre áll a szivárvány minden színében.
Létezik matt, selyemfényű és fényes kivitel is, de fontos tudni, hogy a matt és selyemfényű bevonatokra jobban tapadnak a különféle szennyeződések és nehezebben tarthatók tisztán, mint a fényes felületek.
A zománcfestékek általában fára, fémre, sőt falfelület festésére egyaránt használhatók, az előkészületi munkálatokban vannak különbségek.
A fémek festésénél a csiszolást követően zsírtalanítani kell a felületet lakkbenzinnel egy puha törlőkendővel, majd ha szükséges mestertapasszal javítsuk ki a hibákat, majd újabb csiszolás és portalanítás után jöhet az alapozás lapos ecsettel, itt jól jöhet egy korróziógátló vagy univerzális alapozó. Újabb óvatos csiszolás után következik a közbenső festék, majd végül az átvonó festés a zománcfestékkel
Valójában a fafületek festésének munkafolyamata is hasonló, csak fatapaszt használunk a javításhoz.
Azt kell tudni, hogy a kellően megválasztott, jó minőségű festékkel, a munkafolyamatok, a száradási idők pontos betartásával, hosszú távra tudunk időtálló, tartós, szép bevonatot képezni a festett felületen.
