Jellemző rájuk, hogy közvetlenül nem érintkeznek az alapfelülettel, mivel a szükséges előkészítő munkák után jól tapadó alapozó szükséges alájuk, majd egy átvonó réteg és végül egy külső, különféle időjárási és mechanikus igénybevételeknek ellenálló réteget alkotnak a zománcfestékek.
A gyártók azonban mára már egyre inkább olyan festékeket fejlesztenek ki, amelyek ezt a három réteget (alapozó-, átvonó-, és fedőréteg) egyben produkálják, ezek az úgynevezett, 3 in 1 típusú festékek.
Ezek között vannak, melyeket már elég két rétegben is felkenni, de ha igazán alapos munkát akarunk végezni, akkor három rétegben dolgozunk. Az előny ezeknél a festékeknél, hogy elég egyféle alapanyagot beszereznünk és a munkálatok is kevesebb időt vesznek igénybe. A rétegek között finom csiszolásra és zsírtalanításra azért természetesen szükség van, amik segítik a jobb tapadást és az esetleges ecsetnyomokat is eltüntetik.
Jellemző tulajdonságuk a páccal és lazúrral ellentétben, hogy nem engedik látszani a fa erezetét, hanem egységes, homogén felületet mutatnak.
A zománcfestékeknek kétféle típusuk van, a vizes bázisú és az oldószeres változat. Kiválasztáskor azt kell figyelembe venni, hogy melyik előnyösebb a számunkra.
Az oldószeresek általában, testesebb, vastagabb bevonatot adnak, de a megfelelő sűrűség beállításához és a festőszerszámok tisztításához hígítót is be kell szereznünk, mégpedig olyat, amit a gyártó ajánl a festékhez.
Habár az oldószeres festékek jobban fednek, de egészségre káros lehet az oldószer kipárolgása miatt, ezért fokozott figyelmet kell szentelni a szellőztetésnek.
A vizes bázisú festékek ezzel szemben környezetbarát termékek, de vékonyabb rétegben teríthetők el, ezért az esetleges felületi hibák jobban észrevehetők, különösen a fényes festékbevonaton. Viszont jobban terülnek, rugalmasabbak, kevésbé hajlamosak a repedezésre, lepattogzásra az idő múltával.
Valamint egy adott mennyiséggel általában a vizes bázisú festékkel nagyobb felületet lehet bevonni, így a kiadóssága is előnyösebb az oldószeres festékeknél.
Nagyon fontos figyelembe venni az átvonhatósági időt, vagyis hogy mennyi időt kell várni két réteg száradása között, mert vannak olyan festékek, amelyek teljes kikeményedéséhez akár 30 órára is szükség lehet.
Erre ajtó, ablak esetén különösen fontos ügyelni, hiszen, ha nem tartják be, akkor a két felület könnyen összeragadhat és nem lesz nyitható a nyílászáró. Nincs is annál nagyobb bosszúság ilyenkor, mikor a frissen festett ablakot nem lehet kinyitni. Egyrészről nagyon nehéz szétszedni, másrészről kárba veszett a munkánk és az alapanyag is és csinálhatjuk újra
A testesen vagyis vastagabban felvitt zománcfesték több szempontból sem előnyös. Egyrészt nehezen és hosszan szárad, ami meghosszabbítja a munkafolyamatot, másrészt rideg lesz a felület, könnyebben fog repedezni, leválni. Ezért érdemes olyan sűrűségűre keverni a festéket - akár vizes, akár oldószeres -, hogy könnyen kenhető legyen és jól fedjen.
Természetesen minden festéket használat előtt jól fel kell keverni és olyan sűrűségűre kell higítani, hogy könnyen lehessen vele dolgozni. Akkor megfelelő az állag, ha az ecset nem tapad, hanem könnyen siklik a felületen.
Nagyon fontos a festendő felület megfelelő előkészítése, azaz teljesen száraznak, tisztának, portalannak, zsír-, gyantafolt- és rozsdamentesnek kell lennie. Az olyan kültéri részeket, amelyek korábban nem voltak lefestve, fakonzerváló szerrel impregnálni kell.
A fémeket szintén meg kell tisztítania lazán tapadó fetékréteget el kell távolítani, majd csiszolópapírral érdesíteni kell a korróziógátló alapozó használata előtt.
A zománcfestékkel való festés folyamatáról, az ehhez használatos eszközökről és egyéb festék típusairól, hasznos fortélyokról a következő cikkünkben számolunk be.
Képek forrása: Adobe Stock, Pinterest
