Mint tudjuk, az EPS polisztirol hőszigetelő táblák kémiailag semleges hatású anyagok, így a környezetbe jutva nem szennyezik azt, az élő környezetre nem veszélyesek és valójában teljes mértékben újrahasznosíthatóak. Újra polimerizációval ismét felhasználható.
Azonban ennek költsége nem kevés, ezért kezdték vizsgálni, hogy esetleg van-e más módja ennek az anyagnak az újrahasznosításának, felhasználásának.
A polisztirol egyik jó tulajdonsága a sok közül, hogy sem a baktériumok, gombák, rovarok, rágcsálók vagy fejlettebb élőlények nem tekintik tápláléknak, bár vannak egyes példányok, mint például a darazsak vagy egerek, akik szívesen beleköltöznek, amennyiben hozzáférnek.
Miután több kutatócsoport munkálkodik ezen probléma megoldásán, bukkantak arra a felfedezésre, hogy a világ egyik legkedveltebb csomagolóanyagának, a polisztirolnak a szaporodó lebontási nehézségeit kezelje. Már nagyon sok módszerrel próbálkoztak, hogy hogyan szabaduljunk meg ettől a problémától, de arra nem sokan fogadtak volna, hogy éppen ezen a területen találják meg a megoldást.
Ténylegesen is nagyon furcsán hangzik, hogy éppen egy olyan kis lénytől származzon a megoldás, ami ugyan egyrészről nagyon fontos, mert a tápláléklánc egyik nagyon fontos szereplője, az állati takarmányozásban is felhasználható alapanyag, másrészről, mikor hívatlan “vendég”, nagyon sok bosszúságot tud okozni.
Ez pedig a lisztkukac, mely a lisztbogár lárvája.
A Stanford Egyetem kutatói újabb felhasználási területre bukkantak kutatásaik alkalmával, miszerint a lisztkukac elfogyasztja, lebontja még a kémiai anyagokkal kezelt polisztirol habot, vagy más néven a hungarocellt is
A habot ráadásul gyakran egyéb kémiai anyagokkal (például égésgátlóval) kezelik bizonyos tulajdonságok elérése érdekében, és a kutatás eredményei szerint a lisztkukacok nemcsak hogy elfogyasztották a hungarocellt, de ezen kémiai anyagokat is biztonságosan, egészségkárosodás nélkül képesek megemészteni és humusszá alakítani.
Egy lisztkukac átlagosan egy nap alatt egy gyógyszer pirulányi hungarocellt képes elfogyasztani úgy, hogy végtermékként teljesen használható komposztot állít elő.
A polisztirol 24 órán belül lebomlott a lárvák belében, sőt azt is megfigyelték, hogy az ezzel etetett példányok egy hónapon át ugyanúgy éltek, mint a normál korpával etetett példányok.
Az is nagyon érdekes, hogy nemcsak meg tudták enni, hanem a polisztirol felületén található égésjavító vegyianyagot is kiválasztották az emésztésük során és elkülönítették a többi anyagtól. Ez pedig azt jelenti, hogy a lisztbogár lárvái azután is táplálékul szolgálhatnak más állatok számára anélkül, hogy bármilyen veszélyes kémiai anyagot átadnának nekik.
Hatalmas felfedezés volt, amikor a kutatók rájöttek, hogy a lárvák beleiben élő mikroorganizmusok képesek biológiailag lebontani a műanyagot az emésztési folyamat során. Ezzel megdőlt az a szemlélet, miszerint a polisztirol biológiai lebontása nem lehetséges.
Ez egy hatalmas felfedezés a világ számára, hiszen ezeket a lisztkukacokat könnyű tenyészteni és széles körben használhatóak állatok táplálékaként a csirkétől a kígyóig, és ezáltal egy olyan ökológiai körforgásos rendszert lehet vele létrehozni, ami számos környezeti és gazdasági haszonnal jár az emberiség számára.
Természetesen mindig vannak szkeptikusok, kétkedők, akik szintén tesztelték a lisztkukacok ezen képességét.
A Kék bolygó műsorának készítői is elvégeztek egy 12 napos kísérletet ezzel kapcsolatban. A kísérlet két üvegedényben zajlott. Az egyikbe csak hungarocellt tettek, a másikba került még mellé egy kevés tőzeges föld is. A napok előrehaladtával az állítás nagyon is igazolódni látszott, ugyanis a lisztkukacok valóban egyre csak gyérítették az üvegbe helyezett hungarocell-lapokat.
A szegedi Biotechnológiai Intézetben tudományosan is megvizsgálták ezen kis élőlények ezirányú képességét. Arra a következtetésre jutottak, hogy bár igaz, hogy a lisztkukacok hajlamosak és képesek megenni és megemészteni a polisztirolt, de az kétséges számukra, hogy a végtermékük, ürülékük értékes humusz lenne. A szénből ugyanis kb. 50%-ban szén-dioxidot termelnek, másrészt a saját egyedfejlődésüket táplálják. Sajnos az ürülék mikroszkopikus vizsgálatakor látszott, hogy a pár milligrammnyi humusz sem foszforban, sem nitrogénben nem igazán gazdag, ezáltal nem lesz megoldás a mezőgazdaság haszon szempontjából sem.
Az elgondolás jó, miszerint valóban nagy lehetőség lenne a műanyag lebontásában a lárvák és mikroorganizmusok alkalmazása, de sajnos mérlegelni kell a kockázatokat is.